Beszélgetésben gyakran felmerül a meditáció, a meditálás kérdése. Sokszor előkerül, hogy jó-e, miért „kell”, miért olyan nehéz? Kihívásba fogtam magammal…és remélem Veletek is. Gondolkodjunk
, gyakoroljunk együtt meditációt. Amivel ma kezdünk: azok a fránya gondolatok. Ülj le egy percre és engedd rá a figyelmed magadra. Mit gondolsz a gondolataidról? Mihez hasonlítanád őket?

Szappanbuborékként? Melyhez hozzáérve a figyelmeddel, éberségeddel szétpukkan?

Patakban hömpölygő vízként? A folyam magával ragadhat vagy elsodorhat vagy leülhetünk a partjára, hogy megfigyeljük sokszínűségét.

A víz forrásakor feltörő buborékként, amely a felszínre törve szertefoszlik?

Tünékeny és lényeg nélküli, vízre írt írásjegyként, ahogy a tibetiek tekintenek a gondolatokra?
